A mérkőzést nagy vehemenciával kezdtünk, egyből nyomás alá helyeztük az ellenfelet, melynek nagyon korán meg is lett az eredménye. Történt ugyanis, hogy a 10. perc környékén egy szépen megkomponált támadást követően már átjutott az ellenfél kapusán a labda, így a gólvonalon álló védő csak kézzel tudta ezt hárítani. Meglepetésünkre azonban a „spori” csak SÁRGA lappal bűntette az esetet a jogos bűntető mellett, így egyenlő létszámban folytatódott a küzdelem, mely igen komoly mérkőzést befolyásoló tévedés volt! A büntetőt Vacsek magabiztosan vágta a léc alá, hamar vezetést szerezve a csapatnak.
A gólt követően is támadásba maradtunk, jól működött a középpálya és a védelem is mindaddig, míg egy szerencsétlen esetet követően QQ (Kuntár Tamás) meg nem sérült. Sajnos nagyon fontos játékost vesztettünk el a középpályánkról lehet az egész őszi szezonra. Fabregas-ra hajazó 4-es számú játékosunk helyére, Ottó Illés állt be. A cserét követően még nem tudtunk rendezni a sorainkat, figyelmetlenségünket kihasználva az ellenfél egalizált. A gól krónikájához hozzátartozik, hogy a labda igen szerencsés körülmények között került a kapunk előterébe (össze-vissza pattogott) és a nézők állítása szerint igen nagy lesállás előzte meg az egész akciót! A gól megzavarhatott minket, hiszen ezt követően már nem tudtunk igazi gólhelyzetet kialakítani az első félidőben.
A második félidőben szokásunkhoz híven még vagy 10 percig az „öltözőben maradtunk”, fegyelmezetlenségünket azonban az ellenfél nem tudta kihasználni. A 60. perc környékén kisebb csetepaténak és egy hatalmas színészi alakításnak lehettünk szem és fültanúi. Sajnos megint mi húztuk a rövidebbet, hiszen az Oscar-díjra jelölt alakítást a partjelző hathatós segítségével megette az igencsak másnapos kinézetű bíró, így Gyuricza indulhatott a zuhanyzó irányába. Itt azért a mélyen tisztelt publikumban felrémlett a gondolat, hogy jogos emberelőny helyett most emberhátrányban kell játszanunk több mint 30 percet.
Meglepő módon azonban ez minket tüzelt fel jobban és elkezdtük játszani a saját játékunkat. Folyamatosan támadtunk, beszorítottuk az ellenfelet a saját 16-osa előterébe. Helyzeteinket az „olasz” kiscsapat kapusa sorra kivédte mindaddig, míg Tanár úr a labda mögé nem állt közel 20 méterre a kaputól. Érezni lehetett a feszültséget a levegőben, de Szebényit ez sem zavarta meg és csodálatos mozdulattal a kapu jobb felső sarkába tekerte a labdát. Itt megjegyezném, hogy ezt a szabadrúgást talán még az öreg Gianluca Pagliuca sem fogta volna. Nem sokkal gólunkat követően érkezett a hidegzuhany. Egy gyors baloldali indítást követően az ellenfél szélsője olyan szerencsés (mi szempontunkból szerencsétlen) módon ívelt át a túloldalra, hogy a labda a hosszú kapufán csattant és a menteni igyekvő kapusunkról a hálóba pattant. Ezt követően elképesztő energiákat fektettünk bele a győzelem megszerzésébe (emberhátrányban szögeztük őket a saját kapujuk elé), de sajnos ezen a napon semmi sem sikerült, több büntetőtől is megfosztottak minket, így maradt a döntetlen és mindössze 1 ponttal gazdagodott csapatunk.
Mindent egybevetve egy küzdelmes néhol szemet gyönyörködtető mérkőzésen vagyunk túl, ahol a csapatunk végre egymásért küzdött, s nem adta fel az utolsó percig a mérkőzést. Végre láttam a srácokban az elszántságot, a küzdeni akarást és a tüzet, melyre pokoli nagy szűkségünk lesz a következő Székelyszabar elleni mérkőzésen, hiszen a tabella éllovasa érkezik a stadionunkba. Szurkolóinknak köszönjük a töretlen bíztatást és sok szeretettel várjuk őket a soron következő létfontosságú bajnokinkra a Szentélyben! Ez lesz az idei utolsó hazai derbink, úgyhogy mindenki hozzon magával még egy embert!
Hajrá Pécsbánya!
Balázsovics Sándor