Sok a sérültünk, elnökünk külföldön tengette az idejét, páran jelezték nem tudnak jönni és jó néhányan még erre sem vették a fáradtságot, így igen bizonytalan volt a létszám! Miközben szedtük össze az embereket egy újabb problémába ütköztünk. Egyik kapusunk már mérkőzés előtt jelezte nem tud a rendelkezésünkre állni, másik kapusunk viszont nem volt elérhető egy jó darabig. Később megtudtuk, hogy ennek igen érdekes okai vannak. Történt ugyanis, hogy némi szóváltást követően a mérkőzést megelőző éjszakán rendőrségi akadályba ütközött a hazaérkezése. Némi gázspray is került a szemgödrökbe, mely rendkívül „jó” hatással bír a látás javítására. Ez egy kapusnál kifejezetten jó ómen!
Lényegében kiérkeztünk a mérkőzés helyszínére, mint már említettem, volt aki megjárta a határokat is, de ott voltunk, igaz éppen csak 11-en, azaz pont egy kezdőcsapatnyian csere nélkül. Ekkor újabb akadályba ütköztünk, nem érkezett meg az edzőnk és vele együtt az igazolások is késtek. Szerencsére a „sporik” belementek a pár perces halasztásba és néhány perc csúszással sikerült elintézni a papírmunkát. Igazoltatást követően kapusunk hosszúnadrágját illetően megkérdezte a vezetőbíró, hogy van-e alatta sípcsont védő? Kapusunk válasza: „Van!” Mire a bíró: „Mutassa!” Kapusunk: „Akkor nincs!” És ment a huzavona, hogy szerezzünk egyet, mert különben kapus nélkül kellett volna kiállnunk. Végül szereztünk egyet és elkezdődhetett a mérkőzés!
Rögtön az elején magunkhoz ragadtuk a kezdeményezést és egy szabadrúgásból Vacsek mesteri tekerését követően meg is szereztük a vezetést a 10. percben. A gólt követően lendületben maradtunk és nem sokkal később megszereztük a második gólunkat is „Czéh-Tóth 2” kolléga révén. Lendületünk nem hagyott alább és sorra vezettük a támadásokat, melyeket szokás szerint ki is hagytunk. Egy érvényes góltól is megfosztottak minket még az első félidőben… ez megint nem a sporik napja volt! A szünet előtt egy kavarodást követően megszerezte első találatát a dárdai csapat. Szünetben nagy változtatásra nem volt lehetőségünk, így a felforgatott kezdővel folytattuk a mérkőzést. Rögtön a második félidő elején megszerezték az egyenlítő gólt egy távoli lövés/emelést követően, sajnos ebben is benne volt a kapusunk, de ezt betudjuk a gázspray jótékony hatásának. Ezek után próbálkoztunk keményen, de valahogy már nem mentek jól a dolgok, talán kicsit el is fáradtunk. Csökkent a labdabirtoklás és a pontosság, lanyhult a figyelem. Ennek ellenére szereztünk még egy gólt, melyet újfent elnéztek a sporttársak és megint nem adták meg a teljesen szabályos gólunkat. Nem sokkal a vége előtt bedarálták egyik védőnket a kapu előterében, meglepő módon azonban az ellenfél kapott szabadot. Sajnos ezt értékesítették is a 90. percben. A végére is maradt csattanó, hiszen a középkezdést követően egy bal oldali támadás végén Gyuricza lefordult középen a védőjéről és a kapufa segítségével megszerezte az egyenlítő találatunkat. A mérkőzés eredménye ezt követően már nem változott.
Sajnos ez a mérkőzés is hasonlított a többire, szerencsék nem volt, a bírók nem álltak közel sem mellettünk. Tökéletesen szimbolizálja a meccs az egész féléves teljesítményünket, ahol, ha odaraktuk magunkat, akkor bárkit meg tudunk verni és lefocizni, ha viszont nem akkor akár a leggyengébb csapat is ellátta a bajunkat. Szurkolóinknak köszönjük az egész őszi szurkolást és kitartást a csapat mellett, találkozunk jövőre! Hajrá Bánya, hajrá Fiúk!
Balázsovics Sándor