Elég erős kezdőcsapattal sikerült felállnunk, melyben Szebényi fogta kezébe a tanári pálcát és irányította a csapatot. Rövid ismerkedés után nekiestünk az ellenfélnek, akik „meglepő módon” kisebb elánnal játszottak, mint otthon! (Látjátok mit tesz a közönség hatása!) Szerény véleményem szerint legalább 50-60 fő kilátogatott a mérkőzésünkre, nagy részük (99%) a hazai csapatnak szurkolt, a hangulat kiváló volt. Gyuricza is a lelátóról tekintette meg a mérkőzést néhány sör és a megafon társaságában, az utóbbi talán nem volt olyan jó ötlet így utólag! Több helyzet kialakítását követően az első félóra végén megszereztük a vezetést egy ritkán látható, gyönyörű találattal. A felezővonalnál Szebényi végezhetett el egy pontrúgást és nevéhez méltóan tanári módon tekerte a labdát a 16-oson belülre, ahol érkezett Czéh-Tóth 2, azaz a Matyi és kapásból a hálóba továbbított. Káprázatos, védhetetlen találat volt. Ezt követően már felszabadultabban játszottunk, ennek további két gól lett a vége. A második gólpassz szintén a Tanártól érkezett és ezúttal is Matyi volt a kíméletlen végrehajtó, igaz most nem lábbal, hanem fejjel szerezte meg a találatot átemelvén a kapust. Szerencsére a második gól után is lendületben maradtunk és a félidő vége előtt megszereztük a harmadik gólunkat is. Jobb szélen kevergetett a Matyi, majd egy esernyőcsellel becsapta az egyik nem nap által barnított kollégát és középre adását követően Mirkó szerezte meg a 3. gólunkat. Emlékeim szerint még nem volt olyan, hogy a csapatunkat erősítő testvérpár mindkét tagja gólt szerezzen, így ez történelmi pillanatnak tekinthető. A félidő krónikájához hozzátartozik egy parádés Gedesics védés is, a fekete párducunk igen nagyot nyújtózott az egyik versendi lövésnél és szép mozdulattal szedte ki a labdát a ficakból. Kapes úgy gondolta, hogy túlságosan unalmas a mérkőzés, így egyik rövidre sikerült hazaadásával borzolta a kedélyeket a nézőtéren, de szerencsére nem született belőle gól.
A pihenőt követően kicsit visszaesett az iram, így mesterünk, Mertlik László elkezdte frissíteni a csapatot és szépen lassan mind a 7 cserelehetőségünket kihasználtuk. Volt néhány helyzetünk, de jó szokásunkhoz híven sikerült elbaltáznunk mindegyiket egészen az utolsó negyedóra kezdetéig. Ekkor a frissen beállt Dancsa indult meg a jobb oldalon és szöktette volna a Csorbát, aki lesen állt, így ő nem avatkozott játékba és a megzavarodott védők között Matyi lépett ki, eltolta a kapus mellett a labdát, majd a hálóba helyezett, megszerezve ezzel csapata negyedik, saját maga harmadik gólját a mérkőzésen. Idén az első mesterhármasunkat szerezte Matyi, ezúton is gratulálunk hozzá! A csapat teljesítményét a szintén csereként beálló új szerzeményünk Csölle Dani koronázta meg, aki a másik új szerzemény, Csorba hatalmas szólóját követően passzolta a labdát a hálóba! Csorba az egész mérkőzésen nagyon akart, látszott rajta, de sajnos nem jött össze neki a góllövés, hiszen ennél a szituációnál sem volt szerencséje, a kapuson is már túljutott, de lövése a kapufáról kifelé pattant és ezt értékesítette a 69-es számban játszó kolléga. A mérkőzés vége felé a közönség a Dinnyét követelte a pályára, aki a bizalmat néhány káprázatos mozdulattal (esernyővel és néhány szép indítással és csellel) hálálta meg, a nézőközönség rendkívül nagy örömére.
Mindent egybevetve csodálatos győzelmet arattunk, de azt nem árt megjegyezni, hogy az ellenfél nem volt éppen veretes és nem is nagyon akartak focizni sem, de ez mit sem von le az érdemünkből. Bízom benne sikerül átmentenünk ezt a formánkat a soron következő rangadóra is, amit az „ősellenség” Pécsi Dinamo ellen fogunk játszani. Itt szeretném megjegyezni, hogy a mérkőzést hazai pályán játszunk, hiszen a Dinamo nem kapta meg a centerpályát a mérkőzésre, így közösen úgy döntöttünk, hogy nálunk rendezzük meg a mérkőzést. Szurkolóinknak köszönjük a kitartó szurkolást és várjuk őket vissza ezen a héten is a Szentélybe, ahol egy végletekig kiélezett rangadóra fog sor kerülni!
Hajrá Pécsbánya SE!!!
Balázsovics Sándor