Olyan volt, mintha az öltözőben marad volna a csapat nagy része. A passzok pontatlanok voltak, fejben abszolút nem voltunk ott a pályán. Hogy magáról a játéktérről is essen néhány szó, a vakondok is igen közelről nézték a mérkőzést, volt, hogy bele is csúsztattak a meccslabdába. Az első félidőben több ziccert is kialakított az ellenfél, szerencsénkre ezek mindegyike kimaradt, hol a csatárok pontatlanságának, hol pedig Gerdesics Milán bravúrjainak köszönhetően. Az volt a benyomása az embernek, mintha nem állt volna össze a csapat a kezdésre, pedig aki látta az edzőmeccseinket, az tudja, hogy az összeszokottsággal nem szokott probléma lenni. Ebben a játékrészben gyakorlatilag nem is nagyon tudtunk értékelhető helyzetet felmutatni, vagy ha mégis eljutottunk az ellenfél kapujához, akkor nem voltunk elég határozottak.
A második félidőre, már egy teljesen más csapat érkezett a pályára, küzdöttünk, nagyobb volt a csapategység és egyre stabilabbá vált a középpályánk és a védelmünk is. Azonban mindez helyzetekben nem igazán mutatkozott meg. Nagy csaták, küzdelmes labdakihozatalok jellemezték a meccset ebben a fázisban. Egy fél órával a vége előtt egyik új igazolásunk, Stevič Márkó érkezett a középpálya tengelyébe, s azonnal stabilitást adott a csapatnak. Sokkal nyugodtabbá vált a mérkőzés, szépen felhoztuk a labdákat, egyre több és veszélyesebb helyzetet alakított ki a csapat, de sajnos a lehetőségeink kimaradtak, pedig volt olyan periódus, amikor a saját kapujukhoz szögeztük őket. A hajrára fordulván volt egy nagyon szép szólója a Kozinak, de lövés helyett inkább passzolt a lesen álló Gyuriczához, aki kapuba talált, de sajnos annulálták (jogosan) a találatot. A mérkőzés végén 10 főre fogyatkoztunk és volt néhány durvább belépő is, mindez a dekoncentráltságot mutatta.
A kilátogató drukkereinknek köszönjük a bíztatást és ígérjük, hogy a Dinamo elleni hazai nyitómérkőzésén javítani fogunk! Hajrá Bánya!!!