Szeptember első mérkőzésén, hazai pályán fogadtuk a holt idényben rendkívül megerősödő pécsi riválisunkat. Nem számíthattunk könnyű mérkőzésre, hiszen csapatunkból többen is külföldre távoztak, sokan bajlódtak sérüléssel vagy épp eltiltottak voltak.
Kicsit szétzilált kezdőcsapattal álltunk fel, de annál nagyobb elánnal kezdtük meg a mérkőzést. Az első tíz percben sem volt már finomkodás a pályán, szinte harapni lehetett a feszültséget a pályán és a lelátón egyaránt. Az első 10 perc a miénk volt több támadást is vezettünk többnyire a jobb oldalon, de vagy nem voltak pontosak az utolsó passzok, vagy épp a védelem tisztázott meggyőzően. Az első negyedóra végén derültégből villámcsapásként érkezett a vendégcsapat vezető találata. Egy bal oldali indítást követően egyik csatáruk megverte egy az egyben az őrzőjét, majd a centerezésénél két ember is érkezett egyetlen védőre, és egyikük, a frissen igazolt Pere Gábor a hálóba juttatta a játékszert. 0:1! A bekapott gól láthatóan megzavart minket, hibát hibára halmoztunk a következő percekben, de csapatkapitányunk Gerdesics Milán parádés védéseket bemutatva megtartotta a reményt bennünk. A 23. percben elvégzett szöglet meghozta az áttörést, és egy kavarodást követően közvetlen közelről Matyi megszerezte idei első gólunkat, ezzel egalizálva az eredményt. Ezt követően tovább nyomtunk, de nekik is akadtak helyzeteik, Bánkesz volt nagyon aktív a jobb oldalon, gyakorlatilag minden támadással őt keresték. Többnyire mezőnyjáték folyt, míg nem a 34. percben egy újabb kavarodást követően Gyuricza harcosságának köszönhetően megszereztük a vezető gólt. A vendégek kapustámadást reklamáltak, de nagyon jól tudjuk, hogy amíg a kapus nem két kézzel fogja a labdát, mindaddig nincs a birtokában az. Szabályos gólt volt ez is. A hangulat nagyon fel volt paprikázva egyre több volt a szabálytalanság, a reklamálás és a bírok szidalmazása, többször kellett figyelmeztetni az ellenfél vezetőedzőjét, Tihanyvári Lacibát is. A evezetés birtokában készültünk a fordulásra!
A szünetre vonulva kicsit megnyugodtak a kedélyek és elkezdődött a második játékrész. Folyamatosan zajlott a mezőnyjáték, az ütközések, egyre több volt a bekiabálás a lelátóról és egyre jobban nyomott az idő elteltével a Dinamó, mi pedig egyre fáradtabbak lettünk. Sajnos a cserepadunk elég rövid volt, köszönhetően a foghíjas keretnek. A Dinamónál gyakorlatilag sorcserével készültek és minőségi játékosokat tudtak behozni a mérkőzés ezen szakaszában. Egyre több helyzetet dolgoztak ki, melyek nagyon veszélyesek voltak. Szerencsére az esetek többségében a védelem az utolsó vagy talán az utolsó utáni pillanatokban menteni tudott, ha pedig mindez nem sikerült, akkor Milán bravúrjait hívtuk segítségül. Elképesztő izgalmakkal fordultunk rá az utolsó 20 percre, kérdéses volt, hogy ki tudjuk e húzni a mérkőzést további kapott gólok nélkül. Erőnkből mindössze néhány kontrára futotta, igaz ezek is hordoztak magukban veszélyeket. A 75. percben egy parádés indításnak szaladt alá az egyik hátvédünk, majd Fodor Szabihoz került a labda, aki egy szép cselt követően 10 méterről a kapu bal alsó sarkába helyezett. Gerdesics kolléga sajnos tehetetlen volt az esetnél. 2:2. A gólt követően sem lankadt a vendégek lelkesedése, ellenben itt már tudtunk, hogy nincs mit veszítenünk és mi is támadásba lendültünk. Gyakorlatilag ketté szakadt a pálya, hol itt hol a másik oldalon láthatott a mélyen tisztelt publikum egy-egy veszélyes helyzetet. Az utolsó 5 percben már teljesen elkészültünk az erőnkkel, de a szívünk még vitt minket előre, melynek meg is lett az eredménye. A rendes játékidő lejárata előtti utolsó percben egy bal oldali támadással felfutottam én is és egy visszagurítást követően megcsináltam a cselt befelé, majd egy szép mozdulattal beíveltem a labdát a védők mögé, a védők vonalában helyezkedő Kozinak. Ifjú csatárunk rá is startolt a labdára, bevetődve megpróbálta azt elérni, de nem sikerült neki, ellenben mozgásával megzavart a kimozduló kapust, aki felett egy pattanást követően a bal felső sarokban kötött ki a labda. Szerencsés gól volt, el kell ismerni, de ez abban a pillanatban éppen senkit sem érdekelt. A lelátó gyakorlatilag felrobbant, a csapattársak, pedig mind az én nyakamban kötöttek ki. Ez volt az első gólom a Pécsbánya SE színeiben, mikor máskor, mint a legnagyobb városi rivális Dinamó ellen, ráadásul győztes gól formájában. Ezt követően a hosszabbításban még volt egy nagy helyzetünk, mely közben Zsobrák megsérült, így nem tudta kihasználni a 100%-os ziccerét, maradt a 3:2.
Egy rendkívül izgalmas és eseménydús mérkőzésen sikerült legyőznünk a kiváló erőket felvonultató ellenfelet. A szurkolótáborunkra panasz nem lehet újfent, hiszen gyakorlatilag végig űzték, hajtották a csapatot a győzelembe, aminek meg is lett az eredménye. Következő két mérkőzésünket idegenben fogjuk játszani, várunk oda is mindenkit szeretettel. Bánya, Bánya, Bánya!!!
Balázsovics Sándor
Jó Szerencsét!
Hangzik az egykori bányász-köszöntés, amely könnyen adaptálható egy-egy sporteseményt megelőzően a csapat vagy a sportolók biztatására is.
A rövid kulturális kitérő után szeretettel köszöntelek a Pécsbánya Sportegyesület (Pécsbánya SE, PBSE), illetve a PBSE-Sport Kft. honlapján! Ha ide tévedtél, akkor valamilyen formában már biztosan találkoztál velünk, hallottál rólunk ezt-azt és sikerült felkelteni az érdeklődésedet. Ez az internetes oldal elsősorban arra szolgál, hogy bővebb információkkal szolgáljunk szurkolóink és az érdeklődő nagyközönség számára. A feltöltött tartalmak révén a lehető legtöbb dolgot tudhatod meg egyesületünkről és az általunk működtetett csapatokról.
