A meccs előtt ennek ellenére nem számíthattunk könnyű 90 percre, hiszen soros ellenfelünket kíváló játékosok alkotják és bárkit képesek meglepni a bajnokságban. Sajnos az abaligeti focipálya messze elmarad az ott edző csapat színvonalától. Sok nagy homokfolt tarkítja a gyepszőnyeget és az egyik oldalvonal melletti 2m-es sáv erősen kifelé lejt. De természetesen a körülmények mindkét csapat számára azonosak voltak, így a meccs előtt igyekeztek játékosaink alkalmazkodni a körülményekhez.
A kezdő sípszó elhangzása előtt 10 perccel lett teljes a keretünk, hiszen hálóőrünk Milán munkája miatt késett, de szerencsére gyors bemelegítés után bevethető volt. A védősorunkban Götz Dani, Kuntár Tamás, Modrovits Gábor és Klencsár Béla sorakozott fel, a középpályát Szenti Levi, Palotai Norbert, Valcsák Andris és Szebényi Zoli alkotta, a kaput pedig Czéh-Tóth Márk és Kozári Benedek készült ostromolni. Az első félidő bíztatóan indult, sok támadást vezettünk az ellenfelünk térfelén. Meg is lett az eredménye a rohamnak, a 22. percben Csorba jobb oldali partdobását Mirkó csúsztatta meg a magasban, ami meglepte a kilépő abaligeti kapust és nem tudott menteni. Később még kétszer veszélyeztetett elnökünk, először középről majd bal szélről, de egyik sem okozott különösebb gondot a hazai portásnak. Az Abaliget SE két pontrúgásból tudott volna felzárkózni, de szerencsénkre ez nem történt meg.
A második játékrészben több komolyabb helyzetet alakítottunk ki. Az 56. percben nem okozott különösebb fejfájást Szebényi Zoli középre ívelt szabadrúgása ellenfelünknek, 10 perccel később Mirkó jobb szélről éles szögből eleresztett balosa viszont centikkel kerülte el a kaput. Innentől kezdve 3 percenként jöttek a ziccereink, de a befejezésekbe mindig valami hiba csúszott. Az egyik legnagyobb helyzetünk a 74. percben maradt ki, amikor a csereként beállt Kashu jobb szélről hajszál pontosan helyezte be a labdát az ötös vonalára a kapus és a védő közé, de az érkező Gyuricza csak fölé tudott bólintani, mivel a játékszer igen szerencsétlenül pattant meg az abaligeti talajon. Gergő lábán volt még egy óriási lehetőség a második gólunk megszerzésére a lefújás előtt 5 perccel. Egy jobboldali szöglet mértani pontossággal ment megintcsak az öt méteres vonalra, a kapáslövés viszont a felső lécen, majd a gólvonal előtt pattant le és a kapus kezében kötött ki. Az utolsó pillanatokban még izgulhattunk hogy házigazdánk meg ne lepjen minket egy góllal, szerencsére nem sikerült egyenlíteniük.
Sportszerű mérkőzést játszottunk egy igen szimpatikus csapattal, mindemellett megérdemelten vonulhattunk le győztesen a pályáról. 0-1-es győzelmünkkel megtartottuk 6 pontos előnyünket a bajnokságban. Ami még említést érdemel az a védelmünk összhangja, mely működését legjobban az minősíti, hogy előző hat mérkőzésünkön nem kaptunk gólt. Természetesen támadósorunk sem lazsált a tavaszi szezonban, 38 gólunkkal ezidáig mi vagyunk a legtermékenyebbek. Igyekszünk a formánkat elmenteni 13-ára, hiszen a szintén remek idényt hozó Pécsi Dinamo SE látogat hozzánk. Vasárnap végre ismét itthon játszunk, szóval gyertek szurkolni! Akik kint voltak velünk Abaligeten azoknak hatalmas köszönet a bíztatásért!
Nézzétek meg a galériánkat, a meccsről készült videóösszefoglalót és ha tetszik amit olvastatok és láttatok, dobjatok egy lájkot a lap alján!
Csak-a-Bánya