Végre nem szakadt sem a hó, sem az eső, sőt még talán pozitív értékbe is felkúszott a hőmérő mutatója. Az idő kicsit szeles volt, de a hazai szurkolókat ez sem hátráltatta a mérkőzés megtekintésében. Természetesen Bányáról is érkeztek a legharcedzettebbek, köztük Modrovits Úrral, aki egymaga túlkiabálta a teljes (nem kis létszámban jelenlévő) hazai közönséget.
Mint arra már korábban számítani lehetett nem kellett nagyon sokat gondolkodni a kezdő csapat összeállításán, hiszen gyakorlatilag egyetlen kapuscserével tudtuk kiállítania kezdő tizenegyet. Mesterünk egy dolgot kért tőlünk, hogy küzdjünk a végletekig. Ezzel nem is volt baj, az első félidő elején rögtön magunkhoz is ragadtuk az irányítást, több támadást is vezettünk a nehéz talajon. Az első negyedóra végén Csorba egy életerős kapáslövéssel vétette észre magát a bal oldalon, melyet már többen is bent láttak a kapuban, de sajnos a vezető gólunk ekkor még váratott magára. Az ellenfél egy mondhatni igen fiatal csapatot küldött a pályára és a legtöbb esetben a védő mögé berugdosott labdákkal próbálkoztak minket zavarba hozni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Egyetlen veszélyes támadásuk a kapu mögötti szántóföldön halt el egy gyenge lövés formájában. Ebben a félidőben minket segített a szélirány, ennek is köszönhetően többször sikerült a védőket hibára kényszeríteni. Az egyik ilyen alkalommal Kozika egy parádés mozdulattal, háttal állva a kapunak húzta a játékszert a háló irányába, mely a rosszul kijövő kapust meglepte és feje felett hullott be a játékszer a gólvonal mögé. 1:0! Megszereztük a hőn áhított vezetést. Nem sokkal később egy kiváló átadást követően megduplázhatta volna saját maga és a Pécsbánya SE találatainak a számát gólvágónk, azonban a védő kicselezését és lefutását követően a kivetődő kapus eszén már nem tudott túljárni. Maradt az egy gólos vezetés a szünetre.
A második félidő elején kicsit megzavarodtunk és magunkra húztuk az ellenfelet, melynek köszönhetően több távoli lövéssel is megpróbálkoztak, szerencsére ezek egyike sem találta el a kapunkat. Sajnos egyre több szabálytalanságot fújt be a bíró a térfelünk közepén, és a pontrúgások igazi veszélyeket rejtettek magukban, viszont Tihamér egy kisebb megingástól eltekintve állta a sarat. Még mielőtt a vokányiak igazán szárnyra kaptak volna, előbb Gyuricza figyelmeztetett egy tekeréssel a 16-os sarkáról (a labda a hosszú felső ficakot érintve hagyta el a játékteret), majd Kozika újabb gólt szerzett csapatának és saját magának egyaránt. Egy jobb oldali beadást követően, szintén a kapunak háttal állva (mint az első gólnál) dőlt rá félfordulattal a labdára, mely a meglepett kapus felett újfent a hálóban landolt. (A gól egy kicsit hasonlított a szombat esti Higuain egyenlítő találatra, csak szebb kivitelezésben.) J A gólt követően megnyugodtunk, elkezdtük játszani a saját játékunkat, megpróbáltuk a földön tartani a labdát, mely a göröngyös talajon nem volt egyszerű. A 70.percig inkább a mezőnyjáték volt jellemző, melyet követően előbb Gyuricza Gergő, majd az ifjabbik Czéh-Tóth fivér hagyott ki egy-egy óriási helyzetet. Gyuricza saját magának kaparta ki a gesztenyét egy jobb oldali labdaszerzés következtében, azonban bepassz helyett agyonrúgta a kapus éles szögből (hozzáfűzném, hogy a kapusnak esélye sem volt elugrani a bivalyerős löket elől). A mérkőzés vége felé egyre több alattomos faultot követett el az ellenfél, mely persze megtorlatlanul maradt a játékvezetők részéről, azonban ez az eredményen mit sem változtatott, hiszen nyertünk 2:0ra és újabb 3 ponttal gazdagodtunk.
A következő ellenfelünk az utolsó helyezett Márok csapata lesz hazai pályán, akiket egyáltalán nem szabad lebecsülni, hiszen az utolsó 3 fordulóban 7 pontot szereztek, ezzel is megerősítve azokat a híreket, hogy a holtszezonban megerősítették a keretüket. CS-A-B!!!